2006/ 1. lombik

2008 január 13. | Szerző: Mitak |

 

2006

 

Január

Végre a várva várt hónap. Hónap közepén jött meg  és már hívtam is őket mi legyen. Életemben nem vártam ennyire, hogy megjöjjön. Hosszú volt a várakozás. Csütörtökön kellett menni, megkaptam a szokásos papírt, menni kellett vérvételre is. Megvizsgált a doki, majd adott egy papírt, amin rajt volt melyik nap milyen szurit mikor kell beadni. Szombaton kell elkezdenünk. Most kezdtem el parázni csak asszem. Félek a tűktől. Mentünk gyógyszertárba kiváltani a szurikat. Mit gondoltok mennyi volt 70000 Ft körüli összeget, hagytunk ott. Nem gondoltam volna. Mondjuk én a drágább módszert választottam, mert abba az a hormon van, ami a szervezetben amúgy is benn van. A másik szintetikus hormon lett volna. Fúj. Eljött a szombat úgy gondoltuk Teri néni adja be, hisz neki van kis eüs végzettsége. Nem is volt vészes a dolog. Kibírható, de azért végig nem nézném. Persze ebből ti semmit sem tudtok, hisz buli este. Minden nap 2 szuri ugyanabban az időben. Csütörtökön vissza uh- ra+vérvételre.

Doki szerint papírforma szerint alakul minden. Szépen elkezdtek a tüszőim növekedni. Talán 1 hét múlva leszívás. Minden  nap szurik ismét, plusszba kaptam egy másikat is. Ez sem volt olcsóbb, mint az előző adagok, sőt. Hétfőn ismét mennünk kellett vissza uh-ra és vérvételre. Hétfőn közölte a doki, hogy pénteken lesz a leszívás. Szerdáig maradnak a szurik és szerda este pont 20. 00-kor kell beadni a tüszőrepesztőtő. Addigra már annyira feszített a hasam, és annyit mentem pisilni, mint egy kismami. A nagyvécéről már ne is beszéljünk. Kapaszkodtam közben, mert annyira fájt már. Nem csodálom hiszen, 16 tüsző indult neki,(a két petefészkemben összesen) és azok egyesével 2 cm-er átmérőjűek. Akkor gondoljátok végig mekkorák lehettek a petefészkeim. Lassan új gagyit kell vennem. Hehehe. Pénteken 1/28ra kellett menni. Szokásos uh +vérvétel. Majd egy szobába  kísértek ahol 4 ágy volt. Gyors áttöltözés és vérnyomásmérés plussz infúzió!! Na akkor már féltem, hogy nem kelek fel. Bementünk a műtőbe ahol egy rendes (térdes)  nőgyógyászati ágy  volt, és egy nagy lámpa! Altatóorvos, nővér, embriológus, doki várt rám. Beöltöztették a lábam és leszíjjaztak.  Jött az altatás beszélgettem az altatóorvossal és kérdezgetett mit érzek. Nem akartam elaludni 3 adag altatót kaptam mire nehezen lecsukódott a szemem. Még emlékszem arra, hogy azt mondta ilyet még nem látott. Mikor felkeltem ott volt mellettem a Zoli és fogta a kezem. Azt mondta aludjak csak. Kicsit még szundítottam, de majd felkeltem teljesen.

. Sajnos nem volt zökkenőmentes, mert mondtam, hogy szédülök, és nem bírom. Nyomták belém az infúziót. Átvittek egy másik szobába, ahol egyedül feküdtem. Vizesruha a fejemen meg itattak. Sajnos nem maradt bennem semmi. Doki mikor bejött, hogy elmondja, hogy sikerült a leszívás, hát éppen csak le nem hánytam. Szegény! Úgy megilyedtek a dokik, hogy csak adták egymás után az infúziót, ki ne száradjak. Majd mikor jobban lettem elmentem pisilni, de visszafelé elájultam. Átvittek a vizsgálóba, hogy ellenőrizzék nincs-e folyadék a hasamban. Szerencsére minden okés volt, csak az altatást nem bírom. Konzultált a két doki és úgy döntöttek, hogy a tapolcai kórhárban kell töltenem az éjjszakát. Úgysem bírtam volna ki a hazautat. Legalább a leszívás jól sikerült. 15 petesejt, ami mind jó!  A kórházban éppen abba a szobába kerültem, ahol a császárosok lábadoztak. Mellettem éppen volt egy nő tegnap szült. Szemben volt a szülőszoba, ahol éppen vajúdás volt. Mint kiderült már 28 órája vajúdott. Akárhányszor kimentem pisilni, ami már nem volt a szülő részleg, megkérdezték a pocis és már szült nők, hogy megvan a gyerek?! Másnap hazahozott a férjem. Hétfőn mentünk vissza az embriókért. Mind a 15 megtermékenyült. 4 embriót kértünk vissza. 8 ment a fagyasztóba. Sajna a többi 3 nem nagyon indult neki, és ezért nem javasolták a fagyasztását! Jövő hét szerdán kell visszamenni vérvételre, hogy sikerült e. Itthon pihentem a 2 hétig. Sajnos az eredmény negatív lett!! Rossz érzés volt a dolog!! De tudtam legbelül mi a helyzet!!